A rozsdamentes acél kémiai horgonycsavarok korrózióállósága a krómtól függ, de mivel a króm az acél egyik összetevője, a védelmi módszerek eltérőek.
Ha a hozzáadott króm mennyisége eléri a 10,5%-ot, az acél légköri korrózióállósága jelentősen megnő, de ha a krómtartalom magasabb, bár a korrózióállóság még javítható, ez nem nyilvánvaló. Ennek az az oka, hogy amikor az acélt krómmal ötvözik, a felületi oxid típusa a tiszta krómfémhez hasonló felületi oxidra változik. Ez a szorosan tapadó krómban gazdag oxid védi a felületet és megakadályozza a további oxidációt. Ez az oxidréteg rendkívül vékony, és átlátszik rajta az acélfelület természetes csillogása, ami egyedi felületet ad a rozsdamentes acélnak. Sőt, ha a felületi réteg megsérül, a szabaddá vált acélfelület reakcióba lép a légkörrel, hogy helyreállítsa magát, újra kialakítsa ezt a "passziváló filmet", és továbbra is védő szerepet tölt be.
Minden csavar reakcióba lép a légkör oxigénjével, és oxidfilmet képez a felületen. Sajnos a közönséges szénacél csavarokon képződött vas-oxid tovább oxidálódik, ami a korrózió továbbterjedését és végül lyukak kialakulását okozza. Használhat festéket vagy oxidációálló csavarokat galvanizáláshoz, hogy biztosítsa a csavar felületét, de mint az emberek tudják, ez a fajta védelem csak egy vékony film. Ha a védőréteg megsérül, az alábbi csavarok korrodálódni kezdenek.
Ezért minden rozsdamentes acél csavarnak van egy közös tulajdonsága, vagyis a krómtartalom 10,5% felett van.
